Az oldalon Brinkusz Gábor író műveit töltheted le.
Amennyiben regisztrálni szeretnél a regisztrációt követően egy visszaigazolást küldünk sikeres regisztrációdról, ezt követően belépve elérhetőek Brinkusz Gábor letölthető művei, az e-book vásárláshoz bankkártyás fizetés, vagy előre utalás szükséges.
“Aki írt már valamit az életében, az pontosan tudja, mekkora bizalom kell ehhez, hogy a végeredményt még csak részben tükröző, „pillanatnyi állást” megosszuk valakivel. Hatalmas. Tetszett, hogy minden gyermekbetegsége ellenére is élt a kézirat, benne volt Brinki érzékenysége, de mégis volt egyfajta, jó értelemben vett keménység az egészben.
Amikor évek múlva mondta, hogy befejezi a könyvet, nagyon kíváncsi voltam, hogyan és miként fog pont kerülni a dolgok végére, milyen lesz a végleges változat. Aztán amikor megkaptam a szerkesztett kéziratot, újrakezdtem az elejétől és azt vettem észre, hogy beszippant, magával ragad és elvarázsol, kikapcsol. Néha olyan érzésem volt, hogy Brinki egybegyúrta gyermekkorunk minden sci-fi és fantasy élményét, majd kijavította a hibáikat úgymond, aminek eredményeként úgy kaptunk egy nagyon aranyos mesét, hogy annak felnőtt jellege visszavonhatatlanul megmaradt. Néha nem tudtam eldönteni, hogy amit olvasok, az fantasy, sci-fi, kalandregény, coming of age sztori, vagy mi is akar lenni?
Aztán azon kaptam magam, hogy nem is érdekel. Az viszont igen, mi lesz a vége, hova jutunk? Baromi szórakoztató volt „magammal” szembesülni, szorítani a karakterekért és reménykedni a végén, hogy Brinki megírja majd a folytatást.” Sz. R.
Angorr lapjai
2990 Ft
A világ, amelyben élek, tele van különös Lényekkel. A zsebünkben hordjuk őket, kártyákba zárva, paklikba rendezve. Angorr, a Lapok Kovácsa teremtette őket, és egyetlen életcéljuk, hogy az embereket szolgálják. Megvetés kereszttüzében a falu kirekesztettje, és a támadásban megsérült lány egyetlen reménysugara.
Nem vagyok gyógyító. Nem vagyok harcos. Nem vagyok kalandor. Csak egy földműves fia, aki mit sem ért az egészből.
De felmarkoltam a paklimat, és egy maroknyi Lénnyel a zsebemben elindultam, hogy felkutassam a forrást.
Akkor még nem sejtettem, hogy olyan események láncolatát indítom el, amely nem csak a lány, nem csak a falu, de talán az egész világunk életét felforgatja majd…
Leírás
Miután a matróna kikászálódott a lapjából, és becsoszogott az erdőbe, körülnéztem a környéken, és összeszedtem néhány gallyat Dearan bográcsa alá. Nem telt bele fél óra, Renza és Inza visszatértek, egy-egy zsenge nyuszival a szájukban. A tűz megnyugtatóan pattogott, és kicsit később ugyan, és reszketegen, de Bologgha néni is megérkezett, egy halom gombával a kosarában. Leheveredtem a fa tövébe, egészen közel Ányeskához, és rágyújtottam az azóta a zsebem mélyén gyűrődő füstre.
– Kérsz Te is? – kérdeztem Ányeskát.
– Jajj Goran, hogy képzeled! Káros is, meg büdös is! És ha atyus megérezné rajtam, na akkor tényleg jól megdorgálna! – méltatlankodott, majd szelíden, de pajkosan hozzátette – Csak egy szippantást, nem többet!
Összesomolyogtunk, és átadtam neki a dohányrudat. Az ilyen pillanatokért is imádtam vele lenni. Talán… jobban is a kelleténél.
Kényelmesen, bágyatagon eregettük a füstöt, és közben a legelőt, a termőföldeket, és a távolban dolgozó népeket figyeltük. Általánosságban elmondható volt, hogy jóval több Lény ügyködött a munkaterületeken, mint ember. Az összes munkafázisban részt vettek. Ott voltak a szántón, a fakitermelésen, a gyümölcsösben, a falun belül a vágóhídon, a csatornánál – ha nagy ritkán volt –, akkor az építkezéseken. Mindenütt. Ez valójában nem is csoda, hiszen: Mindenre van egy lapunk! Amire nincs, az nem is létezik! – ahogy anyám szokta volt mondogatni. És tulajdonképpen igaza is volt. Az élet általunk ismert minden egyes mozzanatára volt egy megidézhető Lény. Hogy miért, vagy pontosan honnan, vagy miért épp annál, akinél, azt valójában senki sem tudja. Vagyis, nyilván, ez így nem igaz, hiszen egyrészt a Lényeket Angorr teremtette, és a lapokat is Ő kovácsolta, blabla, másrészt, a Vének biztosan jóval többet tudnak erről, mint az egyszerű halandók. Hangsúlyozom, szerintem. Rajtam kívül szinte mindenki elhiszi az iskolában tanultakat. Abszolút nem értem, hogy miért fogadnak el mindent kérdés, vagy legalább egy parányi kétkedés nélkül. Nincs ebben semmi rossz! De megint csak: szerintem.
– Ányeska, nem szoktál elgondolkodni azon, hogy honnan is vannak a Lények, vagy hogy mivégre is vannak a kártyák? – bukott ki belőlem hirtelen.
– Goran! Már megint butaságokat beszélsz! Mondtam én, hogy már fel sem tűnik neked! – érdekes módon az enyhén elnyújtott, kissé nyávogós hanghordozása most egy kicsit sem idegesített – Mindenki nagyon jól tudja, hogy a Lényeket Angorr, a Fények Ura teremtette, mégpedig azért hogy segítsék és szolgálják az embereket, és a Lapok kovácsolása is az Ő keze munkáját dicséri!
Szinte szóról szóra idézte az iskolában tanultakat. Hihetetlen.
– Igen, de ez a mitológia része, Ányeska! A tananyagé! Én viszont a valóságra lennék kíváncsi! Hogy valójában…
– Azt akarod mondani, hogy a Tanítók hazudnak… – felkönyökölt, nagy, szürke szemeiben őszinte kétségbeesés és dacos érdeklődés csillogott, némi hitetlenkedéssel keveredve. Éreztem, ahogy egy pillanatra kihagy szívverésem, majd hirtelen akkorát dobban, hogy Renza és Inza azonnal felkapta a fejét a hangra. Mi a…
– Neeeem…Vagyis… Nézd! – most én is felkönyököltem, és az arcába bámulva folytattam – Ott van például Oryan, a favágó – a fakitermelést végzők irányába mutattam – Már ez a megnevezés önmagában is téves, és hazug. Nem Oryan vágja a fát, hanem a Lények, amelyeket ő és a többi favágó megidéz. Persze, Oryan és a többi favágó is besegít a munkálatokba, legallyazzák a törzseket, fűrészelnek, kalapálnak, de valójában nem ők végzik a munkát, hanem a Lények! Vagy vegyük Maldent! Ő a falu vadásza, igaz? De még sem ő lövi le vadakat, és nem ő lohol utánuk az erdőben, hanem a kopói. De miért? Honnan tudják a Lények, mit kell csinálniuk, honnan jönnek egyáltalán? Miért segítenek?
– Mert Angorr erre teremtette őket!
– Igen, de… Hogy magyarázzam neked… Figyelj, mit tudunk egyáltalán például magáról Angorr-ról?
Ányeska olyan nagyot sóhajtott, amekkorát a tanító nénik szoktak, mikor az értetlen kisiskolásoknak magyaráznak valami triviális dolgot.
– Angorr A Fények…
– Ura… Tudom, tudom, meg a Világunk Védelmezője, a Lapok Kovácsa, Az Emberek Segítője, és egyéb hangzatos elnevezések! – hangom egyfajta bla-bla-bla hanghordozást vett fel – De KI Ő valójában, Ányeska?! Nem tűnt még fel, hogy erről nem tanultunk egyetlen szót sem az iskolában? Hogy a Tanítók igen ügyesen elkerülik ennek a témának a részletezését? Hogy egyetlen mondattal sem említi meg egyetlen könyv sem, hogy miféle teremtmény is Angorr? Hogy egyfajta Istenség-e? Vagy Ő maga is egy Lény lenne? Netalán egy feltaláló? Egy zseniális elméjű ember?
Láttam rajta, hogy annyira nincs ínyére a téma, de már nemigen tudtam leállni.
– És a paklik… Az a másik, ami totális káosz…
– Hát a paklikkal mi bajod Goran, te hitetlen? – hangjában újra ott bujkált a szenvtelenség, ahogy jókedve szinte azonnal kezdett visszacseperegni. Ez a képessége talán nagyobb talány volt számomra, mint Angorr, és a lapjai…
Értékelések
Még nincsenek értékelések.